2013. augusztus - Jégbarlang

Ausztria - Werfen - Jégbarlang - Eisriesenwelt


A 20 percek elmennek 30-40 percnek is, mivel fotózni, ámulni, bámulni kötelező. Csodás a táj, a távlatokról nem is beszélve. Izgis az útvonal, vannak megnézni való növények, madarak - mivel nyár van, jó meleg nyár. A felvonó sem biztos, hogy pont akkor jön és megy, amikor ott állunk. Szóval a barlang szájához való megérkezésre számolhatunk akár 2 órát is.

A három parkoló egyikében biztos lesz hely. Van is. A jegyváltó épülete impozáns s minden megtalálható benne, ami a jégbarlang látogatóinak kell: wc, csomagmegőrző, bolt ásványokkal, ékszerekkel, képeslapokkal. Minden flottul megy. Alig várjuk, hogy felérjünk és láthassuk a barlangot.

Itt vagyunk. A jegyet megvettük:

 A látvány mesés.

Aki akar kerül, aki nem alagutazik.

Az alagútban jóleső a hűvösség, lévén még itt fönt is 36 fok.

Mindenütt korlátok, széles gyalogút. Eltévedni nem lehet.

Az ott fönt a felvonó.

Már jön is.

 Az elsőbe persze nem fértünk be. Nem baj jön a következő.

 Itt is van.

 Nem minden nap felvonózunk az Alpokban, úgyhogy nem győztünk fotózni.

 Akárha repülőből kukucskálna az ember.

 Szóval 1586 méteren vagyunk. Nekem persze mindig az 1685 jött be. Szegény Buda.

 A 2-tes a szerencseszámunk!

 Bárhol vagy enni lehet, inni lehet és pont annyiért.

 Csak nem maradtam le már megint?

Hoppá! Ott a barlang!

És a hozzá vezető út.

Korláttal, sőt még tetővel is.

A látvány pazar. Imádok fölfelé nézni.

Ő meg lefelé.

Megérkeztünk. A meleg ruha is előkerült a hátiból.

Nem semmi visszanézni!

 Kéretik nem fényképezni. - Feszes a tempó és, ami leesik arra vetheted a keresztet.

 Mindenki kap egy lámpást, amit a bejárati erős huzat azonnal elolt. Odabent aztán vezetőnk lámpása adja a lángot mindenkinek.

 Tényleg minden csupacsupa jég.

 Muszáj volt. Könyörgött a gépem - Csak egyet, csak egyetlen egyet!

 - Jaj, csak még ezt az egyet!

 - De tényleg ez lesz az utolsó! Na, a lencsém kedvéért!

 -

 Egy teljes órát töltöttünk benne. Egyszer fel, aztán le. Még most is borzong a hátam.

 Visszakerül a helyére a lámpás.

 Nagyon megérte.

 Újra kint vagyunk.

 Megnézzük még egyszer?

Meg.
Addig meg itt vannak az internetes képek:

Szakadás-árok

http://www.turautak.eoldal.hu/cikkek/turautak/szakadas-arok-szurdokvolgy--tar-surupuszta.html
Szakadás-árok egy csodás szurdokvölgy

Szlovák Paradicsom

Szlovák paradicsom
http://www.atom.hu/Kalandjaink/2007-08-06-11_Szlovak-Paradicsom/

http://www.lealkudtuk.hu/szlovak-paradicsom-1-napos-bakancsos-tura-1548525801?utm_source=newsletter&utm_medium=email&utm_campaign=20130522_top4



Szlovákia szurdokban leggazdagabb vidékére Miskolcon, Rozsnyón és Dobsinán keresztül könnyen eljuthatunk, mindössze négyórányi autózásra van Nyíregyházától is, egészen pontosan 246 kilométerre.


A Gömör-Szepesi Érchegység egyik részét a régi magyar nevezéktanban Káposztafalvi-mészkőhegységnek hívták, de nevezték „Felső-Magyarország Paradicsomának” is, ma leginkább Szlovák Paradicsomként (Slovensky raj) ismert. Ennek a romantikus felvidéki túrahelynek a különlegességei a mészkőszurdokok, melyek közül az egyik legizgalmasabb a Kis-kemence-szurdokvölgy (Piecky-szurdok).
A Kis-kemencébe tett szurdoktúránk kiindulópontjául a Káposztafalvától (Hrabušice) délnyugatra fekvő kicsiny hegyi falut, az 581 méter magasan fekvő Pílát (Fűrész) érdemes választani.

 A kocsit hátrahagyva először a zöld jelzésen indulunk el, majd pár szép gerendavázú faházat elhagyva a sárga jelzésre (8890) térünk, amely egy kis fahídon rögtön bevezet a Középső-Kis-kemence (Stredné Piecky) nevű völgybe: ezen a szurdokon először 1908-ban mentek végig (a Posewitz testvérek), más források szerint alsó szakaszának kanyonját 1911-ben járta be és írta le Mervay Sándor. Nagy Árpád könyve szerint a szurdokban 1919-ben helyezték el az első létrákat és doronglétrákat.
Bandukolásunk közben az egyik patakkanyart követően aztán megértjük hogy miért tartják a leírások nehéznek ezt a túrát: ott tornyosul előttünk a Létra. Meredeken, fel a sziklafalra, 50 vaslétrafok, 20 méteres magasság, szinte teljesen függőlegesen. A létra mellett pedig ott zuhog mellettünk a 12 méteres Nagy-vízesés (Velky vodopád). A Piecky-szurdokban ez a legmagasabb, az egész Szlovák Paradicsomban azonban „csak” hatodik a sorban (Nagy Árpád könyve szerint hetedik a sorban az ő adatai szerint 13 méter magas vízesés). 
Nyírséghír c. oldalról